sálszalon.hu

sál, körsál, sál megkötése

sálszalon.hu - sál, körsál, sál megkötése

Felmérés eredménye

Emlékszel?
Még tavasszal kértük a segítségedet MammBa blogjával közösen egy anyukáknak készült felméréshez, amelyet a Ruha-sziget és a Babahami támogatásával készítettünk.

Köszönöm, a sok választ, itt a felmérés eredménye, amit ígértem. 

2 gyerek mellett nekem sincs (elég) időm adatokkal tűzdelt, vaskos publikációt gyártani, ezért a legfontosabb adatokat egy infógrafikán ábrázoltam, így te is pillanatok alatt át tudod futni.

A tábla megtekintéséhez kattints ide!

Ki a kertbe

Múlt héten megpróbáltam kicsalogatni a gyerekeket az udvarra, nem volt könnyű dolgom. Ez a hosszú tél, aztán meg az eső garantálta, hogy továbbra is a nappali-konyha-gyerekszoba háromszögben végezzék a “napi teendőiket”, és a szemüket meresztgetve válaszolgattak, amikor hívtam őket, cipőt venni.

A kicsit gyorsabban sikerült, a kutya ebben nagy segítségemre volt, a nagylánnyal már meggyűlt a bajom, de aztán megadta magát.

madáretetőA madáretetőbe még minden reggel megjelennek a cinkék, hiába a nagy tavasz, számítanak ránk. Mi is rájuk, a reggeli után azonnal megyünk az ablakba megfigyelni.

tavalyi növényke

 

játéktorta

 

labda

 

krókuszok

Anyuriport – Mónival

– Második rész

Hozzám hasonlóan te is két kicsi gyerek életét egyengeted, és ha visszagondolok az elmúlt évekre, szerintem te mindig nagyon odafigyeltél arra, hogy ennek a nehézségei, az állandó időhiány, betegségek és még sorolhatnám, egy pillanatra se hagyjanak nyomot a külső megjelenéseden.

Először is mi a titkod?

Számomra fontos a nőiesség, annak mindenkori megélése. Nem mondom, hogy itthon kiöltözve látom el a (házi)feladataimat, de nem telik el nap anélkül, hogy reggel ki ne festeném a szempillámat. Mindezt azért, hogy jól érezzem magam a bőrömben, tetszek férjemnek, és az utcára is úgy menjek ki, hogy vállalhatónak érezzem a megjelenésem. Próbálok ápolt lenni és ez viszonylag kevés időt igényel. A körmöm nem festem, mert a házimunka miatt felesleges is lenne. A hajamat is csak alkalmanként engedem ki. Extra „készülődést”: erősebb smink, hajbeállítás, kiöltözés, csak bizonyos, főleg kimozdulós alkalmak igényelnek. Ekkor pedig én magam is szívesen készülődök, kicsit nagyobb erőbedobással.

Móni family

A gyerekek előtt te is irodában dolgoztál, ahol volt egy elfogadott öltözködési forma, egy elvárt megjelenés. Ehhez képest az otthoni, gyerekek mellett eltöltött idő egészen más „formaruhát” követel, amelyik még csak köszönőviszonyban sincs a korábbival.

Hogyan élte ezt meg a ruhásszekrényed?

Kormánytisztviselőként dolgoztam, így egyértelmű követelmény volt, hogy ápoltan, csinosan jelenjünk meg a munkahelyen. Ez egy magammal szembeni mindenkori elvárás, így soha nem is okozott problémát, a szabadidőmben is hasonlóképpen öltöztem. Amikor megszületet Lau, akkor az itthon szokásos lezser ruhadarabok kerültek előtérbe. A mindennapi viselet mackó nadrágra korlátozódott, míg, ha kimozdultam itthonról, akkor bár próbáltam csinosan öltözni, de mégis a kényelem dominált. Kezdetben így, majd később kicsit már nőiesebb vonalon, de még mindig inkább a könnyebb, lezserebb ruhadaraboknál maradva kezdtem kimozdulni a gyerekkel.

Ha mondjuk most kapnál egy 50e forintos vásárlási utalványt, amelyet szabadon – bárhol és bármilyen ruhákra – elkölthetsz magadra, hol és mit, miket vennél?

Ugyan vannak megszokott, jól bevált márkák. Ilyenek: H&M, Mango, Camaieu, Tatuum, Reserved, Zara, Promod, Nike, mégis mindenféle üzletbe szeretek benézi. Elég régóta kialakult ízlésem van (színvilágban, mintában), tudom, mi az, ami jól áll, amiben jól érzem magam és célzottan megyek vásárolni. Pontosan azért, mert nincs rá sok időm, és nem is szeretek órákat ezzel tölteni.

Van-e a tarsolyodban egy speciális Fekete Mónis útravaló, amelyet, ha találkoznál egy pocakos, első gyermekét váró anyukával, jó szívvel adnál át neki? Olyan, amivel az otthon, gyerekkel töltött évek ideje alatt könnyebben venné az akadályokat, több boldog percet szerezve magának, és a többieknek?

Semmi biztos recept nincs: minden ember más, ezért az akadályokat is másképp vesszük, az adott gyerekről már nem is beszélve. Egy biztos, hogy minden nehézség ellenére szülőnek lenni leírhatatlan érzés. Közhelynek hangzik majd, de még is, sok munka, fáradság, odaadás, emellett viszont anyának lenni a világ legszebb feladata.

Anyuriport – Mónival

– Első rész

Mónival sok évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, a férje, Balázs az évfolyamtársam volt az egyetemen, aztán hirtelen a szomszéd lépcsőházba költöztek. Nekem már megszületett a nagylányom, és pár hét múlva megtudtam, hogy ő is babát vár.

Aztán megszületett Laura is, és a szokásos délutáni, ház mögötti játszótéri “bandázások” alkalmával gyorsan összebarátkoztunk.

Még a karácsonyi pihenő ideje alatt szedtem össze a bátorságomat, és megkértem, hogy legyen az első, akit anyuriportra kérek, és ő egy szempillantás alatt igent mondott, amiért nagyon hálás vagyok neki. 

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Engem, és sok „friss” anyukát is váratlanul ért, amikor ott találtam magam egy gyönyörű gyerekkel egy szál egyedül a lakásban, és az egész úgy festett, mintha egy teljesen új, szinte föld körüli pályára kellene átállnom. Hirtelen új időbeosztásom lett, a házimunka és a gyerekkel való foglalkozás minden percemet kitöltötte, valahogy magamat is újra kellett teremteni.

Te hogy emlékszel vissza erre?

Azt éreztem, hogy nem voltunk igazán felkészülve a gyerekvállalásra. A férjemmel közös döntés volt, és sejtettük, hogy nem lesz könnyű, de miután Laura megszületett és már valósággá vált: szülők lettünk, egészen más volt megélni mindazt, amiről korábban csak hallottunk. Én magam – főleg az első napokban – szinte pánikszerűen féltem. Hogy lesz mostantól? Mit kezdek majd ezzel a csecsemővel? Ezzel az új és idegen helyzettel? Minden téren nehézségekbe ütköztem. Ügyetlenek, tapasztalatlannak éreztem magam, hiányzott a rutin. Hosszú hónapok teltek el, míg belerázódtam a gyerek körüli teendőkbe és ennél is több idő telt el mire a lelkemben zajló összevisszaság helyreállt.

Fekete Móni és Lau

Egy átvirrasztott szilveszter, és egy pihenésre alig alkalmas január 1-i délelőtt után úgy döntött a lányom, hogy ideje megnéznie mi van odakint, és 2-án hajnalban megszületett az én kis angyalkám: Laura Lili.

Amikor hazakerültem, fal fehér voltam és remegtem a kialvatlanságtól, Laura pedig nem kegyelmezett. Két-három óránként kelt, ágyban nem volt hajlandó aludni, csak és kizárólag rajtam és férjemen. Teljesen le volt merülve a szervezetem és nem láttam az alagút végét. Alvásból napi 6 órát sikerült magamnak összemozaikozni, de pokoli volt az első 7 hét. Aztán telt az idő, és Laura fél éves lett, amikor már 8-10 órákat is aludt éjszakánként, én pedig mindig vele egy időben lefeküdtem. Kellett az energia, hogy bírjam a napot, folyton álmos és fáradt voltam.

Hogyan alakultak a hétköznapok, milyen volt az ÚJ időbeosztásod?

Az alváshiány mellett ez volt az, ami a legjobban megviselt. Semmire nem jutott idő. A háztartás körüli feladatokban folyamatos elmaradásban voltam, az első hónapokban főzni sem tudtam. A családban szerencsére mindig akadt valaki, aki küldött nekünk egy kis főtt ételt. Ez akkor nagyon nagy segítség volt.

Jutott idő saját magadra?

Laura ellátása és a háztartás vezetése mellett semmi időm nem volt magamra. Ugyan a szülés előtti állapothoz képest mit sem változtak az igényeim, viszont időben és energiában nem volt erre szabad kapacitásom. A régi megszokott életem teljesen átalakult és minden, amit korábban szívesen csináltam, például az olvasás, a torna, most teljesen kiszorultak.

A kialvatlanság és a fáradtság állandó állapottá vált, és ezen csak az idő segített. Ahogy Laura egyre nagyobb lett, lassan kialakult egy ritmus a napi alvások és a körülötte lévő teendők rendjében. Ezek ugyan időszakonként újraíródtak, mégis volt benne valami fix amire, ha kicsit is, de mindig lehetett építeni. Eljött az idő, amikor már magamra is tudtam egy kis időt szánni. Ez nem volt több napi 1-2 óránál, de arra elég volt, hogy végre saját magammal törődjek egy kicsit.

Egy nő életében ez egy hosszú időszak, hiszen évekről van szó, amikor gyakorlatilag homlokegyenest mást csinál, mint amit addig, méghozzá napi 24 órában. Ez azt jelenti, hogy nemcsak új élethelyzetekbe kerül, de rengeteg új emberrel is találkozik, főleg hasonszőrű anyukákkal. Ez szerinted amolyan ’ki kell bírni időszak’, vagy olyan, amikor egy nő több lehet, gazdagodhat, esetleg megerősödhet?

Laura születését követő pár hétben, kicsit talán erősen hangzik, mégis kimondom: inkább visszamentem volna dolgozni. Idegen és ijesztő volt ez az új helyzet. Ugyan a hormonok dolgoztak, de bennem még nem tudatosult, hogy anya lettem. Csak azt tudtam, van egy kislányom, de ez nem volt egyenesen arányos azzal, hogy már egyből anyának, szülőnek éreztem volna magam, ez csak később jött. Elkezdődött életem addigi legnehezebb időszaka: bizonytalanság, félelem, kiszolgáltatottság, miközben persze megvolt a varázsa is, hiszen az első gyerek okozta izgalmak olyan érzéseket is kiváltottak belőlem, amit eddig még nem ismertem.

Milyen irányban változott az életed Laura születését követően?

Talán az elmúlt 3 évben ismertem meg magam a legjobban. Véleményem szerint a gyereknevelés a világ legnehezebb dolga, lelki és fizikai megpróbáltatások tömkelege. Azt gondolom, hogy az tud ebben a legjobban kiteljesedni, aki egész életében az anyaságra vágyott és minden ebben tud megvalósulni a számára. Kevesen születnek „ANYÁNAK”. A kezdetek kezdetén sokszor ostoroztam magam, elégedetlen voltam a teljesítményemmel, azt gondoltam, hogy többet is ki tudnék hozni magamból, ami a gyerek érdekeit szolgálná. De idővel beláttam, hogy ezért olyan áldozatokat kellene hoznom, amire nem vagyok képes. Nem én vagyok, hiába vágyom egy idealisztikus képre, azt én nem leszek képes megvalósítani. A legtöbb, amit tehetek, hogy nem tökéletes anya próbálok lenni, hanem csak elég jó.

Férjemmel a gyerekek születése előtt sokat utaztunk külföldre, belföldre egyaránt. Operába, színházba, moziba jártunk. Sűrűn mentünk kirándulni, sétálni, túrázni, étterembe jártunk. Olykor kettesben, olykor pedig egy egy baráti társassággal töltöttünk el így egy estét. Sokat beszélgettünk, romantikáztunk.  Nehéz volt ezeket elengedni.

Az anyaság nem pótolja a fent említett „hiánycikkeket”, ezek egymástól független igények, vágyként továbbra is megmaradtak. A nagy szabadság, amiben éltem, hirtelen egy rendkívül behatárolt életté vált. Ez mindenre vonatkozott egészen a legalapvetőbb szükségletektől az említett „luxusigényekig”.

Több mint 3 év vagy otthon a gyerekekkel, gondoltál már arra, hogy visszamenj dolgozni?

Ez egy nagy dilemma. Laura megszületését követő egy évig szinte minden nap az járt a fejemben, hogy még mindig szívem visszamennék dolgozni. Mostanra már megszokottá vált, hogy az én jelenlegi „munkaköröm” gyerekek ellátása, a háztartás vezetése, az otthon melegének megteremtése, megtartása. A második gyermekünk, Noel most lett egy éves, és már foglalkoztat a gondolat: „Még is hogy lesz a visszatértés?” Nemsokára konkrétumokban is gondolkodnom kell.

Vége az első résznek, folyt. köv.

Bizonyára hallottál róla, hogy az év színe a …

..smaragd lett.

smaragd

Vajon érdekelheti ez az otthon, gyermekeikkel idejüket töltő anyukákat? Miközben ezen gondolkodtam és keresgéltem, eszembe jutott, hogy ezt a fontos infót valószínűleg nem tegnap ötlötték ki a nagyok, ezért pillanatokon belül meg fog jelenni a boltok polcain.

Körülnéztem, és kiderült számomra, hogy ez nem olyan dolog, ami egyöntetűen uralni fogja az idei év ruháit, bár az kétség kívül megfigyelhető, hogy az egyes divatáruházak beszerezték a szükséges darabokat.

Smaragd zöld az H and M -ben

Hogy kinek áll jól, milyen árnyalatai vannak (lesznek), hogyan, mivel kell (lehet) hordani, arról itt szinte mindent el tudtok olvasni.

Kinek, mi a jól szabott fazon?

Az első választottam, ami garantáltan minden anya ruhásszekrényében előfordul, az a fekete nadrág. Ez egy biztonsági játékos, még a legrosszabb napon is nyugodtan lehet rá számítani, ráadásul bármilyen alkalomra megállja a helyét.

_6286440

És a jó  hír:  mindenkinek megvan a maga TÖKÉLETES fekete nadrágja!

A feketének vannak szabályai, de most nem ez a lényeg, hanem a formák. Alacsony vagy? Rövid a lábad a felsőtestedhez képest? Lapos a feneked, vagy épp széles a csípőd? A pocakodat szeretnéd láthatatlanná tenni? A fekete nadrág mindent megold, ha a megfelelő szabást választod.

Ez az első variáció, amely az ALACSONY anyuknak szól. Kattints a képre, hogy nagyobb legyen!

Alacsony anyu fekete nadrágja

 Íme Victoria Beckham, a maga 165 cm-vel. A macskanő..

Hogyan fogyjunk hasról? Öltözködéssel..

Még évekkel ezelőtt együtt utaztam a buszon egy régi évfolyamtársammal, aki aerobik oktató. Meséltem neki a gyerekemről, meg a punnyadt izmaimról, a borzalmas szülés utáni hasamról.

A várt titkos recept azonban elmaradt, jobb ötlete neki sem volt a gyakorlatoknál. Annyival vigasztalt, hogy a hasizom percek alatt visszanyeri a tónusát (lásd: izomláz), de a megerősödésére, a zsírpárnácskák eltűnésére, neadjisten a kockákra várni és dolgozni kell.

Mutasd az alakod!

Az öltözködéssel millióféle módon meg lehet oldani, hogyan fogyjunk hasról, kevesebb, mint 1 perc alatt. Persze anélkül, hogy sátrat húznánk a nyakunkba, vagy zsákot a testünkre. Merthogy ami nagy, azt minek tovább nagyítani..

NE vegyél fel SZŰK felsőt! A vékony anyag bemászik a has hurkái közé, a vastag anyag megfeszül rajta, egyik sem szép látvány.

NE vegyél fel BŐ felsőt, főként passzé nyakú, fiúpólóban NE hagyd el a házat!

A leginspirálóbb ez a videó az etalon párostól, ahol a Susannah (too many children fat) pocakját paskolják, úgy 3.18-tól. Minden benne van, imádnivalóak!

Bulizunk?

Moziban utoljára a Sherlock Holmes első részét láttam, bulizni meg még régebben voltam, már emlékem sincs róla. Ettől persze nem éreztem magam rosszul az elmúlt 5 évben, de amikor jön a Szilveszter, bekúszik a gondolat. Hogy talán már lehetne, vagy inkább kéne! Úgyhogy idén, most hogy a kicsi is elég nagy már, és a nagyszülők is a küszöbön várakoznak, megyünk!

Liza Minelli

Liza Minelli (forrás: Pinterest)

Tartottam egy aprócska felmérést a körülöttem élő kisgyerekes anyukák körében, óvatosan feldobva a kérdést: és, Szilveszter, mentek valahová?

Gondolom, nem meglepő, hogy a többség otthon tölti a nagy estét, viszont volt egy szuper ötlet, a gyerekes Szilveszter. Meghívják a gyerekek barátait és azok szüleit, és együtt töltik az estét. Bizony, ezek a kis gézengúzok hihetetlen sokáig bírják, ha megcsapja őket a mulatság szele. Szinte kivétel nélkül kihúzzák éjfélig, utána pedig rongybabaként esnek össze, és a legkisebb ellenkezés nélkül lehet őket betenni az ágyba. Miközben anyu és apu tovább nyomják a party-t!

Talán jövőre én is megpróbálkozom vele, de most, hogy már összeszedtem a bátorságomat, és hajlandó vagyok egy 20 perces autótávolságra lévő házibuliba kiruccanni, teljes gőzzel készülődöm, miközben azért az aggódó anyu ott kucorog a gyomrom mélyén.

Packázzunk a sállal!

Jaj, hogy is mondjam, hogy ne legyen túl elvont! Ez egy kísérlet! Olyan, amelyik kizárólag a színek és a formák hatásaira hagyatkozik.

Egy hatalmas, laza hófehér póló a sáltól kapott függőleges és átlós vonalak miatt mintha alakot nyert volna, a passzos, fekete felsőt pedig a pöttyös háromszög kendő keltette életre.

Fekete fehér sálakkal

Ezért szeretem a sálakat, nemcsak megcsillantják a stílusát annak, aki viseli őket, de még az arányokat is rendbe hozzák. Ehhez kell egy jó megkötési mód, jó méret, archoz passzoló színek és minták.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...