télikert Székesfehérváron
Egész életemben a természet szerelmese voltam. Gyerekkoromban mindig az erdőben és réteken játszottam. Nem szerettem a szobában ülni, nem szerettem a tévét nézni. Állandóan napsütésre vágytam, kifejezetten rossz érzés volt, ha lámpafény mellett kellett tanulnom. Nem voltak nagy terveim, nem akartam híresség lenni, sem gazdag. Egyet tudtam: minél többet szeretnék a fák között lenni és élvezni a napfényt. Egy ideig kiköltöztem Erdélybe, itt tanultam főiskolán. A főiskolás évek után pedig egy faluban telepedtem le, ahol nem csak hatalmas erdők, de patakok és fantasztikus csönd volt. Majd megismerkedtem egy férfival, aki szerette volna, ha visszaköltöznénk a család miatt. Egyetlen dolgot kértem tőle. Minél csöndesebb helyen akartam élni. Fel is húztuk a házukat a külvárosban és Dávid meglepett valamivel. Egy csodálatos télikertet építtetett nekem, amely azóta is a kedvenc szobám. Hétvégenként itt teázunk, és télen is élvezhetem a fák csodálatos látványát és melengető napsütést. Köszönöm Dávidnak és köszönöm a Caribi Telikertek fenomenális csapatának is.