Eljött az a nap, melyen öcsémék végleg búcsút intenek Magyarországnak, hogy életük további részében egy számomra idegen országba éljenek. Neki persze egyszerűbb a dolga, hiszen felesége családja közelében lesznek, így nagyon sok segítséget fognak kapni a mindennapokban. Elköltözésüket nagyon sajnálom annak ellenére, hogy míg Magyarországon éltek, addig sem tudtunk csupán néhány alkalommal találkozni. Ez Öcsi szerint a jövőben sem fog megváltozni, hiszen nem a világ végére költöznek, így autóval is néhány óra alatt ott lehetünk a másik otthonában. Ennek ellenére nem tudtam őket üres kézzel elengedni. Jennifernek és Öcsinek vásároltam egy-egy kerámia bögrét és müzlis tálat Magyarország díszítéssel, kislányuknak Saranak pedig egy kézműves mackót ajándékoztunk, melynek oldalán még tarisznya is van. Férjem szerint ebbe kellett volna tenni egy családi fotót, de nem készült el időhiány miatt, így kimaradt. Ajándékainknak miközben a csomagtartóba egy védett helyre tették látszott rajtuk, hogy örülnek, így reggelizésekkor biztosan eszükbe jutunk majd.